| Nemzetközi Vegetáriánus Unió | |
![]() |
A vegetarianizmus története |
![]() |
Jézus és az első keresztények Krisztus vegetáriánus volt? |
|
írta Ted Altar A következő érvek nagyrészt megtalálhatóak Keith Akers igen hasznos, A Vegetarian Sourcebook című könyvében (1989). Egy másik forrásmunka, amit szintén ajánlok tudományos mivolta miatt, Lewis Regenstein Replenish the Earth című műve. "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot" (Máté 9:13 és 12:7) Ez roppant fontos üzenet, ha emlékszünk arra, hogy abban a kontextusban, amelyben elhangzott, a húsevés általános része az áldozatnak. Az áldozatok felajánlása gyakran húsevéssel és a Levicitus (Mózes harmadik könyve) 17. részének felolvasásával jár, ami valójában azt jelenti, hogy minden húsfogyasztás megköveteli az áldozatot. Jézus templombeli összetűzése is azt sugallja, hogy egyáltalán nem örült annak, hogy a templomot pénzváltók és "ökrök, juhok és galambok árusai" szentségtelenítik meg (János 2:14 -15), mert ezeket az állatokat azért árulták, hogy feláldozzák, majd megegyék őket. Nincs egyértelmű utalás a Bibliában arra, hogy Krisztus húst evett vagy vásárolt volna Nézzük meg azt a passzust, amely azt mondja, hogy Jézus tanítványai "elmentek a városba, hogy húst vegyenek" (János 4:8)*. A Jakab király- féle (James King Version) fordítás félreértelmezte, szó szerint vette a hús szót. Valójában az a görög szó, amit ez a fordítás használ, egyszerűen élelmet jelent. Ezért az átdolgozott változat már így írja ezt a szakaszt: "Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek." Regenstein megjegyzi, hogy az Új Testamentumban Jézust sehol sem ábrázolják húsevés közben, "még ha az utolsó vacsora pészah idején is volt, mint ahogy sokan gondolják, érdekes módon akkor sincs említés a hagyományos pészah-bárányról." Legalább halat evett-e Krisztus? (Lukács 24:41-41) Érdemes megjegyezni, hogy az a két alkalom, amikor halat evett, már halála és feltámadása után volt. Azt szintén, hogy a hal közismerten a korai keresztények titkos jelképe volt. A görög hal szót (Ichthys) betűszóként használták, ami görögül a "Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó" kezdőbetűit jelöli. Az, hogy tudjuk, hogy az első keresztények hogyan használták ezt a szót, alátámasztja azt az érvet, hogy azokat a "halas történeteket", amelyek az evangéliumba bekerültek, inkább szimbolikus, mint szó szerinti értelmezésre szánták. Törések és ellentmondások a Bibliában Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Biblia nem teljes, s a sok belső ellentmondása gondos értelmezést követel meg. Például ellentét van a Genezis 1:29-30 és a Genezis 9:2-3 passzusai között. Néhány tudós a vegetarianizmus első elrendelését mint ajánlott étrendet értelmezi, s azt sugallják, hogy csak akkor volt érvényben, mielőtt az Úr az ember bűnei okozta nagy csalódásában elárasztotta a földet, ezután jött létre a második rendelkezés, de nem korlátok nélkül (és talán csak a helyzet egyfajta megoldásaként). Másfajta példát mutatnak be az Új Testamentum ismétlődő kirohanásai a pogány idoloknak felajánlott hús ellen (Apostolok Cselekedetei 15:20, Jelenések könyve 2:14), ezek ellenében Pál jótáll azért, hogy az ilyen hússal nincs semmi gond, amíg senkinek sem esik bántódása. Úgy látszik, Pál itt összeütközésbe kerül Jézussal. Példák a korai keresztények közül Nem kevés keresztény tudós jutott arra, hogy a vegetarianizmus a legkövetkezetesebb etikailag, ha Krisztus tanításainak szellemét tiszteletben tartjuk. Vegetáriánusok voltak az eboniták, Athanáziusz, és Arius. Az egyház első vezetői közül Origenész, Tertullián, Alexandriai Kelemen, Hieronymus, Bonifác, Szent Jeromos, Aranyszájú János. Kelemen szerint "Sokkal jobb boldognak lenni, semmint a testük állatok temetőjeként működjön. Ennek megfelelően Máté apostol magokat, dió és mogyoróféléket, és zöldségeket evett, húst nem. A második században készültek, így a legrégebbi keresztény dokumentumok közé tartoznak Kelemen szentbeszédei (Clementine Homiles), és leginkább szent Péter tanításain alapulnak. A XII. szentbeszédben ez áll: "A természetellenes húsevés legalább annyira mérgező, mint az ördögök pogány imádata, annak áldozataival és tisztátalan ünnepeivel, amiken ha részt vesz az ember, akkor az ördögök asztaltársává válik." Sok kolostorban régen és manapság is vegetáriánus életet élnek, például a Nagy Bazil-rendiek, a Bonifác-rendbeliek, a trappista szerzetesek, stb. A Hubert, az Aegedius és Assisi Szent Ferenc körüli legendák is hasonló példákkal szolgálnak. Közvetett történelmi bizonyítékok Az, hogy tudjuk, hogy éltek az eboniták, az esszénusok, és a nazireusok, előrevetíti, hogy Jézus valószínűleg vegetáriánus volt. A zsidó esszénusok kommunális közösségben éltek, megvetették a vagyont, a tulajdont, és az állati áldozatot, ami bizonyítja, hogy nagyon hasonlóak voltak a korai keresztényekhez. Az első keresztények a nazireusok voltak (nem összetévesztendők a nazarénusokkal), az eboniták pedig egyenesen tőlük származnak. Mindhárom csoport vegetáriánus volt, ami arra utal, hogy a vegetarianizmus központi szerepet töltött be a korai kereszténységben. Pál pedig folyamatosan alkudozott velük, ami szintén azt bizonyítja, hogy sokan voltak, nem csak néhány keresztény fickóról van szó, akik összevesztek Pállal. Egyébként Pál, ha a mondanivalójában következetes, akkor maga is vegetáriánus volt (Korintiaiak 8:13), az ebonitákkal való szembenállása ellenére. Alexandriai Kelemen szerint Máté vegetáriánus volt, írásai szerint Péter is. Szent Ágoston és Hegisuppus is jelzi, hogy Krisztus halála után a jeruzsálemi templom feje, aki nem más, mint Jakab, Jézus öccse vegetáriánus volt, neveltetése szerint is! Ha Jézus szülei Jakabot vegetáriánusnak nevelték, akkor minden bizonnyal őt is. Konklúzió A fentieket látva indokolt lenne azt hinnünk, hogy a korai keresztény egyház szellemiségének legkövetkezetesebb, ha nem előírt étrendje a vegetarianizmus lenne, annak a szellemiségnek, amely pártolja a jóságot, a kegyelmet, és az erőszakmentességet, elítéli a vagyont és a különcséget. A húsevés aligha tekinthető az alázatosság, és a szerénység egyik formájának, mint ahogy nem ez a jele a szeretet megnyilvánulásának Isten minden teremtményének irányába. Ezért nem volt nehéz erre a következtetésre jutnia Hieronymosnak, az ortodox egyház egyik legelső vezetőjének: Utóirat: Mi történt Krisztus után? Talán még Krisztus vegetarianizmusánál is fontosabb kérdés, hogy a kereszténység miért hagyta el vegetáriánus gyökereit. Steven Rosen 1987-ben megjelent Food for the Spirit című könyvében ezt írja: Valójában elég ironikus, hogy a pogány Róma ilyen hosszantartó befolyással volt a kereszténységre. Mindenesetre azt hiszem, hálásak lehetünk, hogy ma már sokkal könnyebb vegetáriánusnak lenni. Az alkalmankénti gorombaság és társadalmi ellenzés, amit egy vegetáriánusnak el kell viselnie, egészen csekély hátrány, ha összevetjük azzal, ahogyan Konstanin bánt velük. Még egy szomorú példa: 1052-ben Dél-Franciaországban albigens vegetáriánusok egy csoportját felakasztották, mert azok megtagadták egy csirke megölését. [Bár én magam nem vagyok keresztény, ezeket a kérdéseket érdekesnek, sőt, fontosnak találom. Nagyon sok jó és pártatlan írás szól erről az ügyről, amit érdemes elolvasni. Ne felejtsük el, Krisztus idejében nagyon sok vegetáriánus keresztény csoport volt. Az Egyesült Államokban ma talán a legismertebbek a Hetednapi Adventisták. A nagyobb, ismertebb keresztény csoportok, sőt, még zsidó közösségek is akadnak, amelyekben legalább kisebbségi, de elismert vélemények szerint a vegetarianizmus illik legjobban az elveikhez. Érdemes belenézni Andrew Linzey Christianity and the Rights of Animals című könyvébe is. -Ted. ] *A Károli Gáspár-féle, első teljes magyar nyelvű Biblia-fordításban az ennivaló szó szerepel. |