1. Ölnünk kell hogy éljünk?

India ősi gondolkodói számára az élet az Isteni anyaga, a forrás kisugárzása, a kozmikus kontinuum része. Továbbá úgy tartották, hogy minden életforma, még a víz és a fák is, tudat és energia birtokosa. A nemártás, ahimsza, a vegetarianizmus elsődleges bázisa, hosszú ideje az indiai vallások - különösen a hinduizmus, buddhizmus, jainizmus - központi része. Az indiai vallás szilárdan fenntartja az élet szentségét, legyen az emberi, állati, vagy a jainisták esetében, elemi.

Szanszkritul a vegetarianizmus "shakahara", aki vegetáriánus módon táplálkozik "shakahari". A húsevés "mansahara", a húsevő "mansahari". Az "ahara" fogyasztani-t vagy ennit jelen-t, a "shaka" zöldséget, a "mansa" húst jelent. A "mansa" (hús) szó, magában hordozza az élet szentségének mélységes elfogadását és a karma törvényének megértését, mely szerint minden tett következménye visszaszáll a megtevőre. Ahogy az a 2000 éves Manu Dharma Shastra, 5.55 írja, "A tanultak azt állítják, hogy a mansa (hús) jelentése, 'ő (sa) megesz engem (nam) a másik világban, akinek a húsát én itt eszem.'". As explained in the 2,000-year-old Manu

A korai Indiában az életformák közötti harmóniával való egyedülálló törődés koncepciója fejlődött ki, mely a nemártás és a természeti erőforrások minimális felhasználásán alapuló erkölcsi világképhez vezetett, más szavakkal a könyörületességhez és egyszerűséghez. Ha a homo sapiens túl akarja élni a jelenlegi kínos helyzetet, újra fel kell fedeznie ezt a két alapvető erényt.

"A vegetarianizmus nélkülözhetetlen a nemártáshoz?" Könyvemben - Tánc Shivával -, ezt a kérdést a következőképpen tárgyalom: "A hinduk úgy tanítják a vegetarianizmust, mint a más élőlényekkel való minimális bántással való együttélést, ami szerint a hús, hal, szárnyas vagy tojás fogyasztása az állatvilággal szembeni kegyetlenségben és erőszakban való közvetett részvételt jelenti. A bárminemű dolog megsértésétől és megölésétől való utálkozás, természetes módon vezet a vegetáriánus táplálkozáshoz, a shakaharához. A húsevő hús iránti vágya vezet másokat oda, hogy öljenek és húsról gondoskodjanak. A hentes cselekedete a fogyasztó vágyával kezdődik. A húsevés hozzájárul az erőszakos mentalitáshoz, mert amikor a vegyileg összetett hús megemésztésre kerül, a lemészárolt állat félelme, fájdalma és rémülete is felszívódik."

Ezek a minőségek táplálják a húsevőt, állandósítva az erőszak és zűrzavar ciklusát. Amikor egy egyed öntudata kellőképpen megemelkedik és kitágul, iszonyodni fog az erőszaktól és nem lesz képes a hús, hal, szárnyas és tojás megemésztésre sem, amit pedig korábban fogyasztott. India legnagyobb szentjei megerősítették, hogy nem lehet húst enni, és békés, harmónikus életet élni. Az ember hús iránti étvágya ellenállhatatlan bántalmat ró a földre magára, értékes erdeinek felszabdalásával, és legelőkké tételével. A Tirukural nyíltan megmondja, 'Hogyan gyakorolhatna könyörületet az, aki saját húsa hízlalásáért eszi meg egy állat testét? Ezer szent tűzben elgogyasztott ghi áldozatnál több nem feláldozni és fogyasztani bármilyen élő lényt.'."

Elképesztő, hallottam, hogy egyesek úgy határozzák meg a vegetarianizmust, mely tiltjaa húsevést, de lehet halat és tojást enni. De igazából mi is a vegetarianizmus? A vegetáriánus ételek tartalmaznak magokat, gyümölcsöt, zöldséget, hüvelyeseket és tejterméket. Természetesen a friss ételek, helyben, növényvédőszer vagy vegyszer nélkül termeltek, az előnyben részesítettek. A vegetáriánus diétában nem szerepel a hús, hal, szárnyas vagy tojás. A jó egészség érdekében még bizonyos vegetáriánus ételektől is tartózkodni kell: fagyasztott vagy konzerv termékek, túlságosan feldolgozott ételek, mint fehér rizs, fehér cukor és fehér liszt; és "szemét (gyors)" ételek, és a kémiai adalékanyagokban, mint édesítőszer, szinezék, ízesítőszer és állománymegőrző, bővelkedő italok.

Negyven éves miniszterségem alatt teljesen egyértelmű lett, hogy a vegetáriánus családoknak kevesebb gondjuk volt, mint a nem vegetáriánusoknak. Ha a gyerekeket vegetáriánusként nevelik, az erőszaknélküliség, mint béke és könyürület kerül számukra minden nap bemutatásra. Minden nap, ahogy felnőnek, emlékeznek és figyelmeztetik őket, hogy ne öljenek. Nem fognak megölni más teremtményt, hogy egyenek, hogy táplálják magukat. És ha önmaguk táplálása céljából nem ölnek meg más teremtményt, akkor jóval kevésbé valószínű, hogy erőszakot követnek el más emberen.