Több mint 4 éve lettem szigorú vegetáriánus. Mikor először feladtam a húsevést, akkor a barátaim és családtagjaim közül jó néhányan aggodalmukat fejezték ki; a legtöbb ember úgy gondolta, hogy a vegetáriánus ételek nem tartalmaznak elegendő tápanyagot. Vegetáriánusnak lenni több lehet, mint kisebb kényelmetlenséget érezni az embertársaink által megevett hús- és halmennyiség láttán. A kínaiaknak van egy hagyományos elképzelésük arról, hogy azok az ételek, amelyek természetüktől fogva "melegítenek", mint a hús, fontosak a testi erő felépítésében; így az idősebb generáció egyes tagjai úgy gondolják, hogy nem lehet a szükséges tápanyagokat beszerezni a "hideg" zöldbabból, fehér retekből, stb. folytatva a sort vegetáriánus ételekkel. Könyvükben erősítő ételek közt olyanok szerepelnek, mint tigris fallosz, kígyóvér, csirkepörkölt, és borban főtt rák.

A nagy lépés megtétele előtt, nem a tápanyag, kényelem, vagy a fizikai erő felépítésének szenteltem a figyelmemet, mivel vegetáriánussá válásomnak nincs köze ezekhez a dolgokhoz. A buddhista hitem miatt lettem vegetáriánus.

Miért pártolják a buddhisták a vegetarianizmust? A fő ok a "könyörületesség" és mert mi "nem tudjuk elviselni, hogy élőlények húsát megegyük". A hitünk a karmában azt mondja, hogy végül meg kell szenvednünk a gonosz tetteink következményeit. Egy buddhista szútra azt mondja: "A bódhiszattva féli az eredeti cselekvést, számtalan élőlény féli a következményeket." Ez azt jelenti, hogy a bódhiszattva ismeri a következmények komolyságát és nem cselekszik gonosz dolgokat; és nem gondolkodik a rossz következmények okain. Végül, én még abban is hiszek, hogy a vegetáriánus étrend jobban képes tisztán tartani a testet és az elmét, és ez a tisztaság fontos alapja az önműveléshez. Az én vegetariánussá válásom ezen a három megfontoláson alapul.

A "könyörület" fontos útja a jobb emberré válásunk tanulásának. Könyörület nélküliség ellentmond a buddhista létnek. Könyörület- és részvét-teli szív az életünk minden szintjén megmutatja magát; de a legegyszerűbb és legközvetlenebb út vegetáriánusnak lenni. Gondoljunk arra a nagyfokú fájdalomra, amit egy szögbelépés okoz. Így hogyan lehet szívünk megenni teremtmények húsát, amelyek a levágás, nyúzás, feldarabolás és főzés fájdalmát szenvedik el? Ha nem bírjuk megenni e szegény teremtmények húsából, az a könyörületesség kifejeződése.

Az élőlények fájdalma az asztalunkhoz vezető úton nem egy kitalált mese, hanem a gyötrelmes valóság. Hadd idézzük példaként a ma nagyon népszerű, élve főzött garnélarákok és tengeri rákok példáját. Az ő végzetük olyan mint a forró pokol. A gyászos, de reménytelen erőfeszítésük hogy kimásszanak vagy kiugorjanak arról árulkodik, hogy elviselhetetlen fájdalomban van részük. Végül szomorúan múlnak el, ahogy ragyogó vörösbe fordul a színük. Micsoda fájdalmas vég!

A békák még többet szenvednek mint a garnélarákok és tengeri rákok. A testükön végzett első procedúrától kezdve, attól a percig, míg lenyelik őket, a következő 8 poklon mennek át: 1. lenyakazás, 2. nyúzás, 3. a combok eltávolítása, 4. kibelezés, 5. sütés vagy főzés, 6. ízesítés, 7. rágás és 8. emésztés és kiválasztás. Bárki, aki a helyébe képzelné magát soha többet nem volna képes lenyelni egyet sem.

A sokfajta szenvedés között, amit az emberi faj megtapasztalhat, a legintenzívebb feltétlenül a háború. A nankingi mészárlás vagy a náci holokauszt dokumentumai nem sok embert hagynak érintetlenül és felháborodás nélkül. Amíg viszont az emberek élhetnek éveket, évtizedeket háború nélkül, addig az állatoknak nap mint nap szembe kell nézniük a szenvedéssel és a halállal. A húsevők minden bankettje felér állatok százainak, ezreinek a halálával. Különbözik is ez bármiben az emberi háborútól?

Az élőlényeket megóvni a szenvedéstől, nem használva húsukat étvágyunk és ízlelőbimbóink kielégítésére, a minimum kifejezése annak a könyörületnek amit megtehetünk. Azt választjuk, hogy nem ölünk jóságból és nem eszünk (húst) könyörületből.

Mélyen megérintett két történet könyörületről, amelyek mindörökre az emlékezetembe vésődtek. Az egyik a "Jegyzet az oltalmazó életről" c. könyvben van:

Mikor egy tudós, Chou Yu angolnát főzött, észrevette, hogy az egyikük meghajlítja a testét úgy, hogy bár a feje és a farka még mindig a forró vízben volt, de a teste íjként feszült a leves fölött. Nem is hullott vissza a vízbe, míg végleg meg nem halt. Chou Yu különösnek találta ezt és kivette az angolnát és felnyitotta. Tojások ezreit találta belül. Az angolna meghajlította a hasát, hogy megóvja az ivadékait. Zokogott a látványon, indulatosan felsóhajtott és megesküdött, hogy soha többet nem eszik angolnát.

Ez a történet arról szól, hogy az élőlények miriádjai nincsenek érzések és intelligencia híján.

A másik történet egy buddhista szútrából származik.

A menny királya patthelyzetbe került egy démonnal vívott háborúban, s egyikük sem győzött. Amint a menny királya visszafelé vezette a seregét, egy út melleti fán meglátott egy aranyszárnyú madarat. "Ha a katonák és a harci szekerek elhaladnak erre, akkor a tojások biztosan ki fognak esni a fészekből és széttörnek", gondolta magában. Így visszafordítatta ezer harci szekerét, és visszament azon az úton, ahonnan jött. Mikor a démon meglátta a menny királyát visszatérni, rettegésbe tört ki.

A szútra következtetése, hogy "ha az üdvözülés keresése közben könyörületes vagy, a mennyek ura látja azt". Ez a történet azt mutatja, hogy bár a könyörületesség nem tűnik soknak első pillantásra, de valójában hatalmas ereje van. A buddhista szútrák gyakran említik a "könyörület" erejét, ebből tudjuk, hogy a könyörület tényleg hathatós erő. Ha egy buddhista meg akarja tanulni a könyörületesség eme erejét, úgy kell viselkednie mint a történetbeli menny királyának, és késznek kell lennie ezer harciszekér útvonalának megváltoztatásra, nehogy egy tojásokkal teli fészek a földre essen.

A Surangama szútra azt mondja: "ha megesszük az élőlények húsát, megsemmisítjük a könyörületesség gyökerét". Azaz, ha nem eszünk húst, akkor "ápoljuk és öntözzük a könyörületesség magjait és "ápoljuk a könyörületes szívet". Én úgy döntöttem, hogy vegetariánus leszek és ez az egyik fő indokom.

A buddha tanításokban köteteket írtak az okról és a következményekről, de az alapgondolat egyszerű. "A jó jóval jutalmaztatik, a gonosz gonosszal, és ennek a megtörténte csak idő kérdése." Ebből a szempontból nézve, minden darab megevett húsért, ugyanannyi darab hússal és minden elvett életért ugyanannyi élettel fizetünk. Hosszútávon nézve a húsevés elég rémisztő jövővel kecsegtet. Az élőlények haláluk előtt nem örömet vagy félelmet tapasztalnak; nem siránkoznak, hanem gyűlölnek és haragszanak. És ki veszi át a "jutalmat" ezekért az életekért?

Elég nehéz lenne megpróbálni bebizonyítani az ok-okozat elképzelésnek a létezését, és ezzel kicsit túl messze is mennénk. Akárhogy is, ennek az életet alapul véve, a húsevés negatív következményei az érelmeszesedés, szívbetegség, magas vérnyomás, agyvérbőség, szívinfarktus, epekő, májzsugor és rák. Ezekben a betegségekben mindig van kapcsolat az állati eredetű zsír és koleszterin között. Így a húsevés következményei valóban azonnal és kétséget kizáróan jelentkeznek. De ha ezen betegségek nélkül élne mindennapi húsevés mellet, a vegetarianizmus egyéb előnyei - jó egészség és a szabadság, hogy nem kell aggódni a jövőbeni negatív következmények miatt - számomra teljesen igazolják a vegetáriánussá válásomat és az az én második indokom.

A harmadik indokom a "test és az elme megtisztítása". Ez talán logikus magyarázat nélküli oknak tűnhet. Egy amerikai vegetáriánus belgyógyász foglalta egyszer jól össze: "Jó, hogy nem kell a miatt aggódni, hogy az ételed milyen körülmények között halt meg." Ez a megállapítás rámutat arra, hogy az állatok nem mindig egészségesek, és haláluk előtt mérgező anyagokat halmoznak fel. Mikor mi állati húst eszünk, betegséghordozó mikroorganizmusokat és mérgeket is magunkhoz veszünk.

Hivatkozva az Encyclopedia Britannica-ra, a testünk húgysavat és más mérgező anyagot tartalmaz, amely beépül a vérbe és a szövetekbe. Összehasonlítva a marhahús 65% tisztátalan nedvtartalmát, a mogyoró, bab és a hüvelyesek által biztosított fehérje határozottan tisztább. A vegetariánus étel valóban sokkal tisztább, mint a hús, és tovább megőrzi frissességét, mint az. A vegetariánus étel mindenféleképpen jobban mentes idegen anyagoktól és tisztább, mint a hús, mindamellett, hogy tápértékük összehasonlítható. Tudvalevő, hogy a hús hamar megromlik, a hal és a garnélarák már fél óra kintlét után elkezd rohadni. A hús és hústermékek egy óra alatt megromlanak. A zöldségek ezzel szemben eltarthatóak 3-tól 5 napig. Habár a bab viszonylag gyorsan megavasodik, a romlás hamar kiderül és felismerhető.

Az egyetlen gond manapság a zöldségekkel, a rovarirtó való szennyezettség; de még így is sokkal tisztább, mint a hús. Aki rendszeresen tiszta ételt eszik, az tisztán tartja a testét és lelkét, s ez minden vitán felül áll.

Egy másik kérdés, amit a vegetariánusoktól kérdeznek: "Miért nem eszel mogyoróhagymát, metélőhagymát, hagymát és fokhagymát?" Ez megint a tisztasághoz nyúlik vissza. A Surangama szútra írja: "Minden élőlény keresi a 'bölcsesség három formáját', és ezért visszatartja magát az 'öt csípős' evésétől. Ezek a csípős ételek testi vágyakozást okoznak, amikor főzve, és haragot, amikor nyersen fogyasztják őket." Továbbmegy: "Hiába képes valaki a tizenkét szútrát fejből elmondani, a tíz mennyország istenei megvetik őt, ha csípős ételeket eszik, mert erős szaga és tisztátalansága miatt távol fogják tartani magukat tőle." Ez azt jelenti, hogy a csípős ételek gerjesztik a nemi vágyat, robbanékony természetet és rossz szagot okoznak. Ezek az ételek tisztátalanok, és bárki, akinek a teste és elméje tisztátalan, hogyan tisztíthatná meg magát a buddhizmus segítségével? Ezért mondja egy másik szútra ezt: "Aminek a vére és húsa visszautasíttatik az istenek által, és nem szolgál szentek táplálékul; minden mennyei távol tartja magát attól aki húst eszik; az ő lehelete mindig áporodott lesz... a hús nem jó dolog, nem tiszta, gonoszsággal jött létre és megromlott érdemben és bátorságban; elutasítja minden isten és szent!"

Az utóbbi években sok időt töltöttem azon gondolkodva, hogy mit eszek; valójában nincs sok nagyszerű meglátásom a vegetarianizmussal kapcsolatban. De bárhogy is nézem, az éppen felsorolt három ok elegendő ahhoz, hogy biztossá tegyenek a döntésemben. Az egyéb indokok, mint hogy a vegetariánus étrend táplálóbb, vagy hogy nagy érdem vegetáriánus módon táplálkozni, hogy elősegíti a világbékét, és így tovább, másodlagosak.

Amit én erősen hiszek, az az, hogy ha valaki aki örömet akar lelni a buddhista útban és ha a Buddha tudását és kegyelmét szeretné elérni, kezdje az étkezésnél. Van egy Dr.Walsh nevű brit vegetariánus támogató, aki egyszer azt mondta, hogy "Az emberi vérontást megelőíni, az asztalnál kell elkezdeni". Visszatérve a mai Tajvanhoz, egy bankett ezer életet vesz el, egy személy felruházása nercet és a hernyókáltal szőtt selymet igényel; a cipők alligátorbőrből készülnek; a bujaság és luxus a szélsőségekig megy. Valakit felvilágosítani a kegyelemről és tetteinek a következményéről beszélni az étkezőasztalnál, ebben a környezetben több mint egy kicsit nehéz. Az itteni hosszú távú béke és felvirágzás lehetősége, valóban aggodalomra ad okot.